Ilyenkor a hőségben jó érzés elképzelni egy olyan országot, ahol sosincs forróság. Ahol magas hegyek között nyújtózkodnak az ég felé a fenyők. Ahol sokat hull a hó. Ahol egy lány megállás nélkül elfeledett dallamokat hegedül. Ahol a könyvtárban megtalálható az összes félbehagyott napló és könyv. Ahol az utcákat megtöltik a régi, lakatlanná vált házak, melyek új otthonok lehetnének.
Hogy hol is van ez a táj?
Visszhangországban, az új regényemben.
Tavaly ősszel jutott eszembe egy kisfiú, aki annyira szereti a madarakat, különösen a cinkéket, hogy őt is Cinkének nevezik el a szülei, és így hívják a barátai, osztálytársai is. Cinkét szereti a családja, de anya és apa nagyon elfoglaltak. Reggeltől estig kell dolgozniuk, ügyfelekkel tárgyalniuk, így Cinke sokat van egyedül. Bár mindent megkap: távcsövet, mikroszkópot, nagy, bolygós poszterekkel teleragasztott szobát, egy nap mégis arra eszmél, hogy elvesztett valamit. Mi lehet az? Nem tudja. Csak azt érzi, hogy fontos, ezért elindul megkeresni.
Így talál rá felfedezőként Visszhangországra, az elveszett tárgyak földjére. Társak is szegődnek mellé: egy lány, Gréta, aki elvesztette a tükörképét, és egy háromlábú kutya, Vitéz, akinek nincs gazdája. A jóbarátok nemcsak egymást támogatják, hanem másoknak is segítenek észrevenni mindazt, amiről a hétköznapokban hajlamosak vagyunk elfeledkezni.
Az új regényem egy mesés helyszínen, mégis nagyon valóságos szereplők között játszódik. Hihetetlenül szerettem az írását, mert jó volt újra és újra visszatérni ebbe a birodalomba, ami lassabb és békésebb, mint a jelen, de színes, különös és titokzatos is. Cinke, Gréta és Vitéz olyan hősök, akik nagyon kíváncsiak, nyitottak az újra, a varázslatra és a világ furcsaságaira, ezért képesek meglátni valamit, ami a többség számára láthatatlan.
Ebben a történetemben is általános iskolások a főszereplők, de itt nincs bántalmazás, agresszió. Vannak viszont szép számmal olyan emberek, állatok és tárgyak, akik magányosak, és szeretetre vágynak. És van egy világ, ami arra vár, hogy újra megismerjük, és soha többé ne feledkezzünk el róla.
Biró Eszter illusztrátor készített képeket a regényhez. Egy részletet nektek is mutatok belőle!
Havas fotó: Pixabay
