Egy elfeledett édesanya és gyerekkönyvíró

A legelső magyar gyerekkönyvet, a Flóri könyvét még ma is kézbe veheti bárki. A MÁSODIK magyar gyerekkönyvet azonban aligha, hiszen íróját mindenki elfelejtette. Pedig tehetséges volt. Már kislányként verselt, anyaként pedig kisfiának írta legszebb verseit. Izgalmas életéről még Babits Mihály felesége, Török Sophie is regényt akart írni. Mégis elfelejtettük mára. Hogy miért?

Majthényi Flóra gazdag, nemesi családba született 1837-ben. Fiatalon bejárta Európát, nyelveket tanult (összesen 8 nyelven írt és beszélt!), zeneszerzeményeket alkotott, leginkább mégis az irodalom érdekelte. Unokatestvére volt Madách Imre, pártfogója volt Szemere Pál, anyja pedig a kedvéért egy városligeti szigetet is bérelt, ahol Flóra összegyűjthette híres íróbarátait, és írásnak szentelhette hétköznapjait. Még tizennégy éves sem volt, amikor első verse megjelent a Hölgyfutárban. Ettől kezdve szinte minden hónapban publikált, egyfelvonásos vígjátékait pedig a színházak is játszották!

A szerencse talán akkor pártolt el mellőle, amikor 1856-ban megesküdött Tóth Kálmánnal. A férfi elismert költő, újságíró, szerkesztő volt. Kapcsolatukat azonban Flóra édesanyja és a barátok is ellenezték. Kálmán mégis megjelentette a Flórához írt szerelmes verseit, melyekről Gyulai Pál kritikus olyan negatív véleményt írt, hogy Kálmán párbajra hívta őt. Gyulai a versek alapján úgy vélte, Kálmán érzelmei hamisak: nem szereti szívből Flórát. Kálmán válaszul a párbaj során lábon lőtte a kritikust, aki az anekdota szerint így válaszolt: „Hát lőni, azt tudsz Kálmán, de verset írni nem!”

A pár egybekelt, és mintha mindketten szerepet játszottak volna: szerettek volna olyanná válni, mint a Petőfi házaspár. Gyermekük is született: Tóth Béla, és ezzel Flóra költészete is új témára talált. Az anyaszerep elsőként az ő verseiben jelent meg hazánkban. Házassága Kálmánnal azonban nem alakult jól. A férfi sokat ivott, kártyázott, és félrelépéseit Flóra nem tudta tovább elviselni, így olyan lépésre szánta el magát, amely abban a korban még nagy megdöbbenést keltett: visszaköltözött fiával édesanyjához, és elvált Kálmántól. Azt hitte, felnevelheti kisfiát, csakhogy Kálmán úgy állt bosszút feleségén, hogy törvényes úton elvette tőle a fiút. Sokáig azt sem engedte, hogy az édesanya láthassa gyermekét. Flóra harcolt fiáért, ám az akkori törvények egyértelműen az apának kedveztek, az elvált asszonyokat kitaszította a társaság. Flóra fiának elvesztéséről és az utána való sóvárgásról egy egész kötetnyi verset írt, melyek Elégiák kisfiamhoz címmel jelentek meg.

A gyerekolvasóknak azonban már korábban készített egy kötetet: Jó gyermekek könyve címmel. Ez volt a második magyar gyerekkönyv, ami hazánkban megjelent. Bár az első magyar gyermekkönyvnél, a Flóri könyvénél sokkal jobb verseket tartalmazott, mégis feledésbe merült, mivel akkoriban egy elvált nő kötetét senki sem adta volna gyermeke kezébe. Szülei vagyonának nagy része elfogyott, elvált nőt pedig nem fogadott be a társadalom, ezért Flóra külföldre költözött. Amikor tudomást szerzett volt férje betegségéről, mégis félretette a haragot, és hazatért, hogy haláláig ápolja. Utána azonban ismét elutazott. Élt Németországban, Andalúziában és a Szentföldön is, megélhetését pedig írásaiból, fordításokból finanszírozta. A sok szenvedés azonban nem múlt el nyom nélkül: idős korára megbolondult.

A két világháború között, a negyedikes olvasókönyvben a magyar gyerekek elsőként még Majthényi Flóra: Mi a haza? című versét tanulták, a költőnő életéről és munkásságáról azonban már akkor sem tudtak semmit. A második magyar gyerekkönyvet én is csak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár legfelső emeleti termében vehettem kézbe. Kikértem az 1866-ban megjelent példányt, és akkor derült ki, hogy az elmúlt 150 évben még senki sem vágta fel benne az íveket, így a könyvtárossal kellett felvágnunk. Azt a példányt én olvastam először.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.