Vannak, akik szebbnek álmodják a világot…

Gyerekként, ha álmodoztam, télen a havas parkból kristálypalota lett. Nyáron a nagy, zöld, táncoló levelű bokorból pedig a házam. Repültem a magasban, elfeküdtem a fehér és arany felhőkön, és megérintettem az eget. Öcsémmel átkeltünk egy óriási hajóval a tengeren, és megmásztuk a legmagasabb hegyeket. Ültünk hintóban, felléptünk a legnagyobb arénában, sok-sok veszélybe kerültünk, de mindig minden akadályt legyőztünk.

Felnőttként, ha álmodozom, felülök a legmagasabb fa tetejére, és megnézem onnan is a kilátást. Elképzelem, hogy a fenyők elérik az eget, és nekem írnak rá üzenetet. Elképzelem, hogy minden barátom és családtagom itt él Rákosligeten, és minden nap egymás teraszán ülve beszélgetünk. Elképzelek egy országot, ahol mindig esik a hó, és ahol egy kislány megállás nélkül hegedüli az elfeledett dallamokat. Elképzelek egy erődöt, ami egyszerre megvéd és bezár, és ahol a diákok a saját fájdalmukkal próbálnak szembenézni. Elképzelek egy ikerpárt és a barátnőjüket, akik együtt nyomoznak a rejtélyes betörő után.

Én két világban élek. Az egyik a valóságos, a másik a képzelet, az ábrándok, a történetek és a regények világa, amiket írok. Nem hiszem, hogy a két világot magas kőfalak választanák el egymástól. Szerintem a két világ nagyon sok ponton találkozik, egymásba kapcsolódik. Így fordulhatnak elő a valóságban is csodák. Mert a képzelet hatalom! Általa bárhova eljuthatunk, bármit megtehetünk. A képzelet ajándék. A segítségével átérezhetjük mások helyzetét, örömét és bánatát. A képzeletnek köszönhetően közel kerülhetünk a körülöttünk élőkhöz. De magunkhoz is!

Fotó: Pixabay

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.