Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

Kozsánné Tóth Marianna pedagógus ezt a kérdést teszi fel tanítványainak. Nála nem az ötösért tanulnak a gyerekek, hanem az álmaikért. Természetesen az odavezető úton fogja a kezüket, és együtt fedezi fel velük, hogy miben jók, és milyen módszerrel tudnak hatékonyan, gyorsan tanulni. Bemutatok nektek egy tanárt és édesanyát, aki azt vallja: az iskolának olyan hellyé kell válnia, ahol elindulhatunk az álmaink útján!

Kozsán Balázs 15 évesen már Wado-kai karate Világbajnok, háromszoros Európa-bajnok, tizenötszörös magyar bajnok, mindezek mellett kitűnő tanuló. Sokan úgy vélik, bizonyára csodagyerek, de ő és a szülei inkább abban látják a siker kulcsát, hogy Balázs az álmaiért dolgozhat. Olyan álmokért, melyeket ő választott magának. Olyan célokért, melyeket ő tűzött ki maga elé.

Kozsánné Tóth Marianna az iskolában a felsőseitől és otthonában a magántanulóitól is ezt kérdezi először: mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Először a vágyait fogalmazhatja meg a gyerek. A kezünkön öt ujj van, így öt olyan célt és felnőttkori foglalkozást írnak fel vagy rajzolnak le a diákok, amiért érdemes tanulni, jó jegyet szerezni, dolgozni.

Fotó: Pixabay

Ez a kérdés természetesen nem új. Rengetegszer halljuk diákként, sőt már óvodásként is. Először még felszabadultan, tele örömmel válaszolunk, ahogy elképzeljük magunkat tűzoltósként, balerinaként, olimpikonként. Majd, ahogy növünk, idősödünk, egyre több szorongással és bizonytalansággal felelünk… Mintha az iskolai kudarcok, rossz jegyek, a fárasztó tanulással töltött hosszú napok, a kételkedő felnőttek kitépnék a kezünkből a dédelgetett kincsünket. Már nem hisszük, hogy bármik lehetünk, hogy elég a tehetségünk, hogy képesek lehetünk rá… A tanulás elveszíti igazi értelmét, és azért magolunk, azért hajolunk órákra a tankönyvek és füzetek fölé, mert felelni kell, dolgozatot kell írni, át kell menni a tárgyból, el kell végezni a felső tagozatot, majd a középiskolát, és meg kell szerezni az érettségit, egy diplomát, egy állást. A valódi cél azonban már elveszett. Ezt a célt keresi meg velünk Mariann, aki hisz abban, hogy segítséggel minden diákja közelebb kerülhet az álmaihoz.

Az álom azonban még nem minden. Ha gyerekként tudjuk is, mire vágyunk, az oda vezető utat ritkán ismerjük. Sokan dédelgetik gyerekként az álmaikat, melyektől azután évről évre távolabb kerülnek, míg végül le is mondanak róluk, mondván: elérhetetlenek. Ilyenkor csalódott felnőttként jönnek az önvédő hazugságok: csak az lehet sikeres, akinek kapcsolatai vannak, aki a megfelelő helyre jött világra, aki gazdag, aki szuperokosnak, szupertehetségesnek született… Én is kételkedve kérdezem Marianntól, vajon a gyerekek olyan álmokat írnak fel, amiket valóban el tudnak majd érni? Ő azonban megnyugtat, 20 éves pedagógusi tapasztalata során azt látta, a felsős gyerekeket olyan területek érdeklik, melyekhez sikerélményeik kötődnek, melyekben tehetségesek.

Kozsánné Tóth Marianna

Ha megvan a motiváció, segíteni kell a diákot abban, hogy lássa: milyen lépések, tettek kellenek ahhoz, hogy a céljához közelebb kerüljön. Hogyan tud eredményesen, gyorsan, könnyen tanulni, hogy elérje az álmaihoz a megfelelő tudást, az iskolai jó jegyeket? A célhoz megvalósítható tervek, tudatosság és megfelelő tanulási módszerek is kellenek. Mariann szerint sok diákot itt veszítenek el. Itt lesz a könnyű, gyors és örömteli tanulásból szenvedés, kötelező, utált rossz. A pedagógusok próbálnak tanulásmódszertani tippeket adni a diákoknak, a szülők is elmondják a saját gyerekkori módszereiket, csakhogy nem biztos, hogy az adott tanulónak épp ezek válnak be. Ezért ő arra törekszik, hogy a rengeteg technika, játék, módszer közül minden diák megtalálja a neki valót, amivel legkönnyebben és leggyorsabban tud tanulni. „Nagyfiam eredményes életútja erősített meg abban, hogy a megfelelő stratégia, tanulási módszerek és tudatos döntések bármely fiatalt elvezethetnek az önmegvalósításig” – mondja a családanya, aki 20 éve gyakorló pedagógus, magyar nyelv és irodalom, finn nyelv és irodalom szakos tanár és tanácsadó, óvónő, tehetségfejlesztő tanár, gyakorlatvezető mentortanár. Én is gyakornokként ismerkedtem meg vele, és lendülete, tenni akarása már az első alkalommal magával ragadott. Ha bementem egy órájára, úgy láttam, a gyerekek nemcsak a színes feladatok miatt élvezik a tanulást, hanem azért is, mert a tanáruk hisz bennük. Ez talán a legelső, de legfontosabb lépés: hinni kell a gyerekekben.

 

Azóta, hogy egykori mentorom óráin jártam, sok minden változott. Mariann még egy kisfiú anyukája lett, és amíg otthon volt vele, megálmodta a Kozsán TehetségMűhelyt, sok diáknak segített elérni az álmait, vagy éppen megkönnyíteni az oda vezető utat. Az évek során kidolgozott feladataiból és játékaiból pedig könyvet is készített, hogy ne csak ő, hanem minél több pedagógus, szülő segíthessen hasonlóan a gyerekeknek. Így született meg a Játékos lépőkövek (I-II.). Interaktív „tanulás-önismereti munkatankönyv”, melynek elméleti háttere a 10-15 éves korosztály számára íródott. Azt az elvet követi, amit az írója, Mariann is: az iskolának nem nehéznek kell lennie, hanem egy olyan helynek, ahol megélhető a flow-élmény, ahol álmodhatunk nagyot, mert egy egész nevelőtestület segít minket az álmainkhoz vezető úton.

Kiemelt fotó: Pixabay

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.