Mit várunk el a pedagógusoktól?

Szereti őket? – tőlem ezt kérdezte az első anyuka, akivel tanárként találkoztam.

És az az igazság, hogy teljesen meglepett.

Mert nekünk az egyetemen, a pedagógiai karon azt mondták: nem az a lényeg, hogy szereted-e a gyerekeket.

Arra bárki képes. A pedagógusnak sokkal többet kell nyújtania. A csodát. Megoldási javaslatokat mindenféle bonyolult helyzetre, melyekben a hétköznapi ember elveszik. Válaszokat megválaszolhatatlan talányokra.

Ezért lepett meg annyira, hogy ez az anyuka nem ezt várta tőlem, hanem elsősorban szeretetet.

Még csak egy hónapja ismertem az osztályt és az ötödikes gyerekeket, amikor találkoztunk a huzatos metróaluljáróban, és megálltunk beszélgetni. Hirtelen zavarba jöttem, és alig tudtam felelni. Csak álltam a peronon, néztem az arcát, elpirultam, és motyogtam valamit arról, hogy persze, hogy szeretem őket. Természetesen. Vártam a következő kérdését, és közben arra gondoltam, hogy most biztosan megvan a véleménye. Biztosan azt várta, hogy hangos szóval, széles gesztusokkal, nagy lelkesedéssel dicsérem majd a diákokat. Kiemelem, mennyire ügyesek mindenben, milyen tehetségesek és milyen imádnivalóak. De ő nem kérdezett többet, és nem tűnt elégedetlennek sem. Csak elmosolyodott, és kedvesen ennyit mondott:
most már megnyugodtam, mert tudom, hogy jó kezekben van a lányom.
Én pedig ismét meglepődtem. Hát lehet nyugodt egy szülő, ha kezdő tanár vigyáz a gyerekére? Egy olyan pedagógus, akinek még nincs tapasztalata a bonyolult helyzetek megoldásában, és nem tud csodát tenni? Elegendő számára a szeretet?
Hogy akkor ez az anyuka megbízott bennem, nagyon jólesett. Ezért idéztem fel ezt az emléket ismét nektek. Mert engem arra figyelmeztetett, hogy tanárként nem kell mindig lehozni a csillagokat az égből.

Hogy a szülők nem feltétlenül csodákat várnak, sokkal inkább szeretetet.

Természetesen nem ennyi a pedagógus feladata. Persze, fontos, hogy nagy tudása legye, hogy ezt át tudja adni, hogy jól segítsen, példát mutasson, tudjon oktatni, nevelni. De a temérdek elvárás és feladat közben mintha néha elfeledkeznénk arról, hogy a gyerekek a napjuk legnagyobb részét az iskolában töltik, és nem mindegy, hogy ebben a 7-8-9 órában hogyan fordulunk feléjük. El lehet tölteni ennyi időt minden nap szeretet nélkül? Én azt hiszem, hogy nem. Legalábbis nem boldogan. A gyerekeknek és a pedagógusoknak is szükségük van a szeretetre. Anélkül lehetetlen a csodát várni és észrevenni.

 

Fotó: Pixabay

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.