Összegyűjtöttem, mi mindennel kapcsolódtak ki az arisztokraták és a polgárok gyerekei.
Szinte minden nemes- és polgárkisasszony tanult zongorázni, és sokszor a fiúk is tudtak hangszereken: hegedűn, fuvolán, gitáron játszani. A maguk és családjuk örömére gyakran rendeztek zenei esteket baráti és rokoni körben. De ugyanilyen népszerű volt a házi színház is: a fiatalok otthon, családi és baráti házaknál előadásokat és élőképeket tanultak és mutattak be a szüleiknek és azok vendégeinek. A zenés és élőképes estek mellett pedig az arisztokrata családok gyakran rendeztek estélyeket külön a gyerekek, fiatalok részére is, ahol a nevelőik jelenlétében együtt teáztak, játszottak, társasoztak. Andrássy Ilona nevelőnője is mesél egy-egy ilyen estéről, melyen az előkelő kisasszonyok kártyajóslással mulatták az időt: egy paklit kiosztottak egymás között, egy másikból húztak. A soron következő feltett egy kérdést: ki fog elsőként férjhez menni? Ki lesz hamarabb szerelmes? Majd húzott egy lapot. Akinél a kártya megfelelője volt, arra vonatkozott a jóslat.
A tánctudás elengedhetetlen volt a társasági érvényesüléshez, így az előkelőbb családok gyermekei – lányok és fiúk – már kiskorukban elkezdték a tanulást, és nemcsak a kor divatos tánclépéseit sajátították el, hanem a fesztelen és könnyed mozgást is.
De nemcsak a tánc volt az egyetlen lehetőség a mozgásra. Már akkor népszerűek voltak a labdajátékok, például a tollaslabda, és a kirándulások, séták nemcsak vidéken, hanem a fővárosban is: például a Városligetben. A kiegyezés idején a Városligetben mulatók már megcsodálhatták a távoli országokból érkezett állatokat: tevéket, kengurukat, és gyönyörködhettek az esti tűzijátékokban is.
Vidéken a vadászidényben a fiatal fiúk, sőt sokszor a lányok is csatlakozhattak az erdei vadászatokhoz. Az arisztokrata gyerekek már gyerekként megtanultak lőni, és alig néhány éves korukban pónin lovagolni. Sokuknak még saját pónifogatuk is volt, amin kocsikázhattak. Talán ez helyettesíthette náluk a mai kisrollert és háromkerekű biciklit.
Amíg az arisztokrata gyerekek saját pónijukon lovagoltak, és zártkörű estélyeken játszottak, a gazdagabb polgárgyerekek sem unatkoztak. A fővárosban gyakran léptek fel külföldi bűvészek, lehetett cirkuszba menni, és megtekinthették az állatseregleteket is: egzotikus, külföldi állatokat, például óriáskígyókat.
Természetesen nem hagyhatom ki az olvasást sem a felsorolásból. A fiatalok nagyon szerették és ismerték a korabeli magyar írók regényeit, pl. Jósika Miklós, majd Jókai Mór könyveit és a költők, pl. Petőfi Sándor és Vörösmarty verseit. A gyerekek pedig kézbe vehették az 1001 éjszaka meséit, Bezerédj Amália kisgyerekeknek írt művét: a Flóri könyvét és Szendrey Júlia fordításában Andersen meséit.
A már ismert régi játékokon (hintalovak és ólomkatonák, babák és babaházak) kívül szerették a gyerekek a táblás játékokat és a szobai tűzijátékokat is: amikor a kandalló fölé szórt por hatására tüzes csillagok szóródtak szerteszét.
A gyerekek és felnőttek szórakozásairól olvashattok Az ellenállók vezére című ifjúsági regényemben is, ami az 1860-as évekbe repít vissza benneteket! 
Forrás:
Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában
Fábri Anna: Hétköznapi élet Széchenyi István korában
Stevens, Mary Elizabeth: Levelek az Andrássy-házból (1864-1869) – Egy angol nevelőnő levelei
