Közeledik az anyák napja…

Közeledik az anyák napja…

és már hetek óta arra gondolok, hogy ez egészen más ünnep lesz, mint az eddigiek. Elmaradnak a szokásos óvodai és iskolai műsorok, sokan nem tudnak találkozni, személyesen átadni az ajándékokat, puszikat, öleléseket. Most én sem szoríthatom magamhoz a szüleimet. De azzal vigasztalom magam, hogy az anyák napja nem egy csokor orgona, nem egy hosszan keresett és megvett ékszer, nem egy tálca finom sütemény és nem szép szavak és dalok füzére. Hanem maga a szeretet. És a szeretetnek nem akadály a távolság. Hiszen ott van minden közös emlékben, minden figyelmes kérdésben, hálás szóban, telefonhívásokban, beszélgetésekben, csöndben, gondolatban. A szeretetünket és a hálánkat kifejezhetjük és átadhatjuk így is, most is, minden egyes napon. A gyerekeket, a szülőket és a nagyszülőket nem választhatja el egymástól semmilyen kívülről érkező akadály.

Hiszen a tetteimben, mozdulataimban, döntéseimben is ott élnek a szüleim, nagyszüleim.
Itt vannak bennem, és meghatározzák, milyen vagyok.
Hallom a fejemben a hangjukat, ahogy esti mesét mondanak, vagy vigasztalnak, ha szomorú vagyok. És tudom, hogy ők is hallják, ahogy én mesélek, nevetek, szavalok. Mert mindez fordítva is igaz: a nagyszülőkben és a szülőkben is ott élnek a gyerekek, és ugyanúgy alakítják őket, meghatározzák tetteiket, döntéseiket, gondolataikat, érzéseiket. Az egész világukat. Szerintem ez maga a szeretet és a csoda. És amíg ez a szeretet megvan, addig az anyák napja sem marad el, csak átköltözik az óvodákból, az iskolákból és a műsorokból a szívünkbe. Idén ott ünnepeljük meg. A legjobb, legszebb helyen.

Kép: James Sant

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.