Régi, pest-budai tavasz – Látogassuk meg a Városligetet 1867-ben!

Több mint 153 évvel ezelőtt Pest-Budán is beköszöntött a tavasz, mint most Budapesten. Hogyan is nézett ki ez akkor? A kávéházak és cukrászdák előtti teraszok megteltek asztalokkal, székekkel és leanderekkel, leülésre csábítva a járókelőket. A paloták előtt elhaladó nagy, fedett batárokat felváltották a nyitott fiákerek. A sétálóutcában az előkelőség levetette meleg kabátját, és a nők kecses, csipkés napernyőkkel, a férfiak rövid bársonyzekékben és vékony sétabotokkal nézegették magukat a kirakatok üvegében. A Duna habjain ácsolni kezdték az ideiglenes folyami uszodákat. A kimelegedett sétálók betértek a József téren Kugler Henrik fagylaltozójába, ahol a göndör hajú pincér eléjük tartott egy táblát, melyről számtalan különböző ízű fagylaltot választhattak. Vanília, málna, meggy, narancs, citrom, tutti-frutti érkezett a kelyhekben.

A Városligetben is megindult az élet. Jöttek gyalog, omnibuszon, bérkocsin, lóháton, és a sétányok, sörházak, kioszkok megteltek mágnásokkal, fertálymágnásokkal, kereskedőkkel, kézművesekkel, tisztekkel. A legforgalmasabb rész a korzó volt. A szabályos kört alkotó sétány mentén, a támasz nélküli padokon felcicomázott, kíváncsi tekintetű nők és férfiak ültek, mutogatva új ruháikat, csinos frizuráikat.

Velük szemben, kényelmes, bérelt karosszékeikben hátradőlve, fontosságuk teljes tudatában elegáns, kalapos nemesasszonyok és urak társalogtak, olvasgattak, vagy csak élvezték a napsütést.

A magányos férfiak kisebb csoportokba verődve, sétabotjaikra támaszkodva figyelték az érkezőket: poroszkáló lovasokat és a hintók és kétkerekű lovaskocsik utasait.

A Páva-sziget felé vezető úton a fákon falragaszok hirdettek mindenféle mulatságot, ételeket, italokat, tüzijátékot, léggolyót, táncot, tekézést. Az állatkertben távoli tájakról hozott majmokat, kengurukat, tevéket, papagájokat és más madarakat csodálhattak meg a szórakozó társaságok.

Ha elfáradtak, beültek egy elegáns kioszk kerthelyiségébe vacsorázni. Az abroszos kertiasztalok körül mindenütt folyt az élénk társalgás, nevetgélés, viccelődés. A beszélgetés csak akkor szakadt meg, amikor a zenekar rákezdett, és a távolban apró vörös-fehér-zöld léggolyókat eresztettek fel az ég felé. Majd amint besötétedett, következett a tűzijáték, és a rakéták fényében, a kék, sárga, piros és lila csillagok hátterében láthatóvá vált a magyar miniszterek arcképe. Végül jöhetett a zene és a tánc.

A fák ugyanúgy zöldelltek, a virágok ugyanúgy nyíltak, a hold ugyanúgy sütött, mégis más volt az a régi Városliget és főváros, mint a mai. Ezzel szembesül a múltba utazó két főhősöm, Viktória és Kristóf is, akik bejárják ezeket a helyszíneket, és számtalan történelmi kalandba keverednek Az ellenállók vezére című új regényemben.

Forrás:
Az ellenállók vezére
Báttaszéki Lajos: Fővárosi zsánerképek, Kortárs Kiadó, Budapest, 2018.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.