Mi került az arisztokrata családok asztalára?

Képzeljük el, hogy egy 19. századi arisztokrata család vendégei vagyunk! Az étkezésre gong vagy csengőszó hív minket. Ebédre a vidéki kúriákban 13-kor, míg az előkelő házakban nyugati szokásokat követve kora délután terítenek. A vacsora csak későn, este 8-9 órakor kezdődik.

A porcelánokkal és csillogóra fényesített evőeszközökkel megrakott asztalt körbeálljuk, és az inasok tolják alánk a széket. Ők hozzák be tálakon az ételeket is, mindent előre felszeletelve, elrendezve, így a vendég azt veszi ki, amihez éppen kedve van. Bátran válogathatunk, hiszen 6-8 fogás is követi egymást, köztük többféle hús: marha, borjú, juh, bárány, disznó, baromfi, vadhús. Az előkelő házigazdáink nemzetközi konyhát visznek, francia szakácsot tartanak, és egy 7-8 fogásos vacsora akár két órán át is eltarthat.

A desszerthez érve az inasok befejezik a felszolgálást, és a helyükre lépnek. Csak akkor állnak mögénk ismét, amikor felkelünk az asztaltól, hiszen akkor is ők mozdítják el a székeinket. A gyümölcsöt és a fagylaltot, valamint a kávét, teát, likőröket már a kertben, az üvegházban vagy a szalonban fogyasztjuk el.

Az étkezések között bécsies uzsonnára 5-6 óra körül terítenek, ilyenkor hideg sültet, gyümölcsöt, habos kávét, csokoládét, kalácsot és süteményeket szolgálnak fel nekünk: tortákat, réteseket, piskótákat.

Az elhízástól tartó hölgyeknek jó hír lehetett, hogy már a 19. század közepén is voltak fogyókúrás módszerek. William Banting az 1860-as években jelentette meg Nyílt levél a kövérségről című írását Londonban. A Banting-fogyókúra száműzi az étrendből a cukrot, vajat, tejet és az ezekből készült ételeket, a zsiradékokat, a lisztből és krumpliból készült ételeket, és csak húst (disznó kivételével), gyümölcsöt, zöldséget és száraz kenyeret ajánl a fogyókúrázóknak.

Elcsábulni azonban könnyű, hiszen a városi nemesek nemcsak otthon uzsonnáznak, hanem meghívnak minket cukrászdába is, ahol linzereket, puncsot, marcipánt, fagylaltot és likőröket fogyaszthatunk velük. Ráadásul nem is akárhol, hanem például Kugler Henrik híres, fővárosi cukrászdájában. Ennek a meghívásnak nem lehet ellenállni! 

Forrás:
Fábri Anna: Hétköznapi élet Széchenyi István korában
Stevens, Mary Elizabeth: Levelek az Andrássy-házból
Kép: Wilhelm Schütze

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.