Mit viseltek a kiegyezés idején a kisasszonyok?
Erzsébet királyné reggelente akár 3 órát is eltöltött öltözködéssel, amikor belevarratta magát az aznapi ruhájába, de az „átlagos” 19. századi kisasszonyok sem végeztek pár perc alatt.
A karcsúságukat hangsúlyozva fűzővel szorították keskenyebbre a derekukat. A harang alakú szoknya alá pedig a 40-es években 5-6 fehér alsószoknyát húztak, melyeket sokszor lószőrpárnákkal tettek merevebbé. Ezeket váltotta ki az 50-es években az acélhuzallal készült krinolin, mely lehetővé tette, hogy a kisasszonyok kevesebb alsószoknyát viseljenek, mégis hatalmas méretű legyen a ruhájuk. Ám még így is akár 15-20! kilót is cipeltek magukon, ha egy estélyre hosszú uszályos, drágaköves öltözéket vettek fel.
A selyem, bársony és szövetruhák elrejtették a csipke- vagy selyemharisnyájukat, melyet szalaggal rögzítettek a térd felett vagy alatt.
A hajukat kontyba fogták, a kiegészítők sorából pedig a legyező mellett nem hiányozhatott a napernyő sem, hiszen vigyázniuk kellett az arcbőrükre. A szépségeszmény a fehér, makulátlan bőr és az ápolt, kicsiny kéz volt.
A magyar arisztokrata hölgyek a reprezentatív eseményekre díszmagyart öltöttek.
A női díszmagyarról is sokat olvastam, amikor Az ellenállók vezére című regényemen dolgoztam. Ha szeretnétek megnézni, mit is jelentett a női díszmagyar, ITT találjátok róla az írásomat:
Kép: Josephus Laurentius Dyckmans
