Egyetlen gondolatom volt: TE

Álltam a sínen, és néztem, ahogy közeledik felém egy régi-régi vonat…
Borzasztóan féltem, és csak egyetlen gondolatom volt: TE.
Az, hogy nem akarok meghalni, mert TE hiányoznál.
Szerencsére ez csak álom volt. Mielőtt a vonat elütött volna, felébredtem, és megismertem magam körül a kékséget. A kék függönyt, az ágytakarót, a lámpát, mindent, ami azt üzente: ITTHON vagyok. De ez nem volt elég. Az kellett, hogy lássalak. Amikor pár perccel később meghallottam a kulcscsörgést, kiugrottam az ágyból, és rohantam eléd. Ahogy a hideg kabátodhoz szorítottam a fejem, arra gondoltam: én tényleg veled szeretnék lenni. Mindig.
Amikor először kérdeztél erről, nagyon meglepett. Nem is tudtam igazán, mit feleljek, és mindketten zavarba jöttünk. Aztán később, amikor már hazafele utaztam a vonaton, mesebeli választ találtam: ha lenne a világon egyetlen szó, amit mindenki csak egyszer mondhat ki életében, én azt neked adnám.
Évek múlva ezt írtam az esküvői meghívónkba is:
„Ha lenne a világon egyetlen szó, melyet mindenki csak egyszer mondhat ki életében, mi azt egymásnak adnánk ajándékba. Mivel nincs ilyen, marad a szeretlek. Azt viszont mondjuk egymásnak reggel, délben, este. Csinosan, kócosan, pizsamában, csokifoltosan is. Már évek óta. És szeretnénk még egész életen át.”
Már öt éve, hogy kiküldtük ezeket a meghívókat, és összeházasodtunk. A szeretlek pedig azóta is a legfontosabb szavunk.

Fotók: Edelmayer Zsolt

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.