Hogyan lesz az olvasás élmény?

Az olvasás élménye nem az első betűk megtanulásával kezdődött, hanem az esti, családi mesékkel.
Már akkor megszerettem a könyveket, amikor a szüleim ölében ülve hallgattam a történeteket.
Tudtam, hogy ők olvasnak, és így repülhetünk el együtt csodálatos fantáziabirodalmakba, törpék, hercegnők, varázslók és tündérek közé.
Ha nem értek rá, egyedül lapozgattam a köteteket, nézegettem a képeket, és saját szereplőket, helyszíneket, kalandokat találtam ki.
Amikor megtanultam olvasni, a könyvek már jó barátaim voltak. Kapuk, amiken átlépve bárhová eljuthattam.
Mégsem lett az olvasás magányos elfoglaltság. Még iskolásként is tartottunk közös, esti, meghitt utazásokat: együtt kezdtünk bele egy regénybe, és mindenki felolvasott egy fejezetet a többieknek. Így izgultuk végig Brumi, Micimackó és Misi Mókus kalandjait, és a Harry Potter-köteteket.
A koppányi aga testamentumáról az öcsém, a Vukról pedig édesapám jut eszembe, ha pedig kezembe veszem az Édes mostohát, A titkos kertet vagy A kis herceget, édesanyámra gondolok, akivel együtt éltük át a történeteket, mintha mi is mesebeli hősök lettünk volna.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.