A beszédes csendekről…

Észrevettétek már, milyen sokféle csend vesz körbe minket?
A nyári kánikula csendje. Amikor levél se rezzen, madár se csipog, csak a nap bágyaszt.
A téli este csendje. Amikor mozdulatlanul állnak a kopár fák, és ágaikkal tartják az égboltot.
A meglepetés csendje. Amikor elakad a szavunk, megtorpannak a gondolataink.
Az álmodozás csendje. Amikor másik világba lépünk át, és csak ott nevetünk, kiabálunk, táncolunk.
A töprengés csendje. Amikor az új gondolatok, tervek, megoldások születnek.
A ránk szakadó csend. Ami olyan nehéz és erős, hogy úgy érezzük, képes megfojtani.
A vészjósló csend. Amikor sejtjük, hogy valami történni fog, ezért hang nélkül megborzongunk.
A félelem csendje. Amikor mozdulni se merünk, nehogy még nagyobb legyen a baj.
Az égi vihar utáni csend, amit alig vártunk. Körbeölel, megnyugtat, simogat.
A vigaszt nyújtó csend. Amikor meg sem kell szólalnunk, elég egy érintés vagy egy ölelés.
A szerelem csendje. Amikor ketten hallgatnak, de ugyanazt mondják és érzik.
A megértés csendje. Amikor a barátok szavak nélkül is megtalálják egymáshoz az utat.
A boldogság csendje. Amikor megszólalni se merünk, nehogy megtörjük és elűzzük a varázslatot.
A csend is a mi nyelvünk, és mi pontosan tudjuk, mit rejt el vagy üzen nekünk.
A képen a következők lehetnek: 7 ember
Fotó: Pixabay

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.