Októberben az otthonunk a menedékünkké válik…

Októberben az otthonunk a menedékünkké válik. Biztos, meleg, meghitt hellyé, ahová elbújhatunk a hideg esők, szelek elől. Az addig nyitott ablakokat, teraszajtókat becsukjuk. Bezárkózunk, és villanyt kapcsolunk. Nagyon szeretem az őszi és téli otthonok fényeit. Séta közben nézem az ablakokat, és találgatom, milyen világokat rejtenek. Hiszen amint elfordulunk a kinti világtól, megnyílik nekünk egy új birodalom. Ebben a birodalomban minden olyan ismerős, és minden rólunk és a szeretteinkről mesél. Minden négyzetcentiméteren történetekbe botlunk: szép, vidám és szomorú emlékekbe.
Sokszor érzem, hogy az otthonom is él, átveszi az én hangulatomat. A tárgyak pedig, melyek körbevesznek, a barátaim, hiszen jól ismernek, mindent tudnak rólam, mégis szeretnek.
A falak tanúi voltak annak, amikor valamiben kudarcot vallottam, és annak is, amikor nem adtam fel, és tovább küzdöttem. Itt dolgoztam álmokért, és itt bújtam szorosan a családtagjaimhoz esténként. Ide menekültem, ha féltem, itt mertem elsírni magam, ha fájt valami, és itt nevettem együtt azokkal, akiket szeretek. Itt ünnepeltünk szülinapokat, itt készülődtünk esküvőkre, diplomaosztóra, könyvbemutatókra. Itt írtam regényeket.
Az otthonom a részemmé vált, és talán én is a részévé váltam az otthonomnak.
Ha egyszer elköltözünk, akkor is hagyunk itt magunkból egy darabkát.
Mert az otthon ilyen: több, mint egy ház. Nem csak téglából, hanem belőlünk, az érzéseinkből, az álmainkból és az emlékeinkből épül fel.
Lehet kicsi vagy nagy, kopott vagy új, rumlis vagy rendezett,
a tündérek mindenképp elférnek benne.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.