Szeretem… – Hálaadás a hétköznapi csodákért

Úgy szeretek…

…megérkezni a szüleimhez.

…olyasmit mondani, amitől a másik szeme felcsillan.

…kihajolni az ablakon, és beszippantani az este illatát.

…rámosolyogni egy idegenre, aki visszamosolyog.

…mezítláb táncolni a teraszon, ahol senki sem lát.

…együtt reggelizni, ebédelni és vacsorázni a férjemmel.

…kettesben sétálni vele a kedvenc parkjainkban.

…belekezdeni egy új regénybe.

…megírni egy történet utolsó mondatát.

…álmodozni, és elképzelni mindenféle varázslatot, csodát.

 

Úgy szeretem…

…a meleg takaró alatt hallgatni, ahogy az ablakon és ereszeken dobol a szél és az eső.

….a párom vállára hajtani a fejem filmezés közben.

…megrajzolni az első vonalat egy üres, tiszta papírra.

…újraolvasni és újraélni a kedvenc regényeim történetét.

…az otthonomban fogadni a barátaimat.

 

Úgy szeretem…

…a fényesen világító ablakokat a sötétben.

…a kertünkbe röppenő, csipegető madarakat.

…a magas kőfalon egyensúlyozó cirmosmacskát.

…a reggeli kakaót, a meleg teát, a fenyő illatát.

 

Szeretem, hogy minden író és minden könyv más világba repít el.

Szeretem, hogy minden évszak és minden nap új hangulatot hoz.

 

Olyan jó érzés sorra venni az apró örömöket. Van egy szokásom novemberben, adventhez közeledve: összegyűjtöm és felírom, mi mindenért lehetek hálás idén. Külön készítek adventi naptárt a férjemnek, amiben minden nap köszönetet mondok neki valamiért, de kaptak már üzenetes „adventi naptárt” a szüleim és a barátaim is. A legjobb érzés hálásnak lenni, és felfedezni, mi mindent köszönhetünk másoknak és magunknak, és mennyi szép vesz körbe minket.

 

Nektek, olvasóknak is hálás vagyok: a sok kedves, támogató üzenetért. A figyelmetekért. A lehetőségért, hogy regényeket, mesekönyveket írhatok, és ti elolvassátok a történeteimet. Köszönöm!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.