A gyerekkori adventek a legszebb emlékeim.
Idén nem mehetünk adventi vásárokba, elmarad sok előadás, de otthon és a szívünkben így is készülhetünk az ünnepre. Például azzal, ha felidézzük a régi emlékeket, amikor…
minden reggel izgatottan keltünk fel az öcsémmel, és az adventi naptárakat bontogatva számoltuk, hányat kell még aludni az ünnepig. Ilyenkor mintha mindenütt varázslat várt volna, délelőtt az iskolában karácsonyi műsorral készültünk az idősotthon lakóinak, délután a szobámban egy külön adventi füzetbe feljegyeztem, mi volt az aznapi jócselekedetem. Esténként dekorációt készítettünk, mécseseket gyújtottunk, énekeltünk. Titokban ajándékokat varrtunk, rajzoltunk, ragasztottunk egymásnak.
Szenteste reggelén úgy éreztem, eljött az év legszebb napja. Nem bírtam az ágyban maradni. Akkor keltem fel a legizgatottabban. Akkor szálltak a legfinomabb illatok az otthonunkban. Akkor lengte be a legtöbb rejtély a szobákat. Akkor hittem a leginkább a csodában.
Most már nemcsak a szüleim és a tündérek feladata, hogy varázslattal töltsék meg a mindennapokat, hanem az enyém is. Idén is készülök adventi üzenetekkel a szeretteimnek, az olvasóknak pedig a karácsonyi mesekönyvemet írtam: a Hanga régi karácsonyait, melybe megpróbáltam beletenni minden gyerekként megélt karácsonyi hangulatot, érzést, örömöt.
Legyen szép az adventetek!
Fotó: Pixabay
