Januárban minden szürke, sivár. Nekem sok évembe telt, hogy ennél többnek lássam ezt a hónapot. Csak lassan találtam vissza a hétköznapokba, és jöttem rá, hogy az év első hetei is tartogathatnak különlegességeket és ajándékokat.
Mint a végtelennek tűnő esték… Ilyenkor büntetlenül eltűnhetek a sötétben, hogy pihenjek, zenét hallgassak, olvassak, írjak.
Nincsenek csillogó díszek, tarka színek, amik eltérítenének attól, hogy befelé nézzek.
Ilyenkor a legnagyobb a csönd.
Ilyenkor a legbékésebb minden.
Ilyenkor látom magam a legélesebben.
Ilyenkor alszik a természet, alszanak a varázslók és a tündérek, és mi kapunk egy kis időt, hogy csak a körülöttünk élőkkel és magunkkal foglalkozzunk. Hogy meglássunk olyasmit, amit máskor eltakarnak a virágok, a zöldellő fák, a sárguló levelek vagy a karácsonyi fényfüzérek.
És amit látunk, az lehet néha ijesztő, de néha nagyon szép is. Anélkül, hogy csillogna-villogna.
Fotó: Pixabay
