„A szívverés az első muzsika az ember életében, és minden gyerek úgy születik, hogy már ismeri az édesanyja dalának ritmusát.”
A fenti idézet Kate Morton regényéből való, és nagyon igaz. Ahogy közeledik az anyák napja, egyre arra gondolok, hogy a tetteimben, mozdulataimban, döntéseimben is ott élnek a szüleim, nagyszüleim. Itt vannak bennem, és meghatározzák, milyen vagyok.
Hallom a fejemben a hangjukat, ahogy esti mesét mondanak, vagy vígasztalnak, ha szomorú vagyok. És tudom, hogy ők is hallják, ahogy én mesélek, nevetek, szavalok. Mert mindez fordítva is igaz: a nagyszülőkben és szülőkben is ott élnek a gyerekek, és ugyanúgy alakítják őket, meghatározzák a tetteiket, döntéseiket, gondolataikat, érzéseiket. Az egész világukat.
Ahogy mi ismerjük édesanyánk dalának ritmusát, úgy ő is ismeri a mi muzsikánkat, ritmusunkat. Szerintem ez maga a szeretet és a csoda. Idén sem tarthatják meg a nagyobb óvodai és iskolai anyák napi műsorokat, de amíg ez a közös dallam és szeretet itt van bennünk, addig az ünnep nem marad el, csak átköltözik az iskolákból, utcákról a szívünkbe. Idén ott ünnepeljük meg. A legjobb, legszebb helyen.
