Szeretem, hogy ilyenkor minden szín újjászületik a kertekben, a mezőkön és az erdőkben. Friss és élénkebb a zöld, a rózsaszín, a sárga, a lila és a piros is.
Szeretem, ahogy hajnalban arra ébredek, hogy a madarak koncertet adnak. Dallammal kísérik az egész napomat. Délután, az ablakban vagy a teraszon ülve nem látom, de hallom őket, és olyan, mintha különleges, titkos vendége lennék a műsoruknak, és elárulnák nekem a titkaikat. Búcsúzáskor átszelik az eget, és tudják, hogy az ég és a föld között nincs határ.
Szeretem azt a varázslatot, amikor a rügyből levél lesz.
Szeretem, ahogy a nap az arcomra süt, felmelegít, és úgy simogat, mint édesanyám a kezével. Bíztat, hogy lesz még jobb idő is.
Szeretem, ahogy az eget elfoglalják a kis és nagy bárányfelhők. Elképzelem, hogy mindegyiken más-más, titokzatos világ van.
Szeretem a tavaszi eső illatát, a vízcseppeket a fű szárán és a virágokon. Mintha egy széttört tükör darabjai lennének, amikben a tündérek nézegetik magukat.
Szeretem hallani, ahogy szorgosan dolgoznak a méhek, és én is munkához látok.
Szeretem, hogy ilyenkor végre visszafoglalhatom a teraszom, és kiköltözhetek dolgozni, írni, olvasni és ábrándozni. Ilyenkor, tavasszal érzem magam a legszabadabbnak.
