Szinte minden olvasótalálkozón megkérdezik tőlem: van-e olyan szereplőm, akit magamról mintáztam? Bár a karaktereket valós személyek és élmények inspirálták, egyikük sem én vagyok. Viszont van olyan szituáció, amit én is megéltem gyerekként. Ez egy rossz emlék: állni a tornaterem szélén, a bordásfalak előtt, és remélni, hogy előbb-utóbb engem is szólítanak és a csapatukba választanak az osztálytársaim.
Nem voltam jó testnevelésből. A medicinlabda-dobásra egyest kaptam. Lassan futottam, és sokat ügyetlenkedtem. Így általános iskolában a kidobósnál és más labdajátékoknál nem szívesen választottak be a csapatukba a többiek. Márpedig a tanárunk nem törődött a csoportalakítással. Kinevezett két csapatkapitányt, és rájuk bízta: válasszák ki az osztálytársaik közül a csapattagokat. Ők felváltva szólítottak egy-egy diákot. Engem nem hívtak. Én rossz labdajátékosként mindig utolsónak keltem el. Álltam a bordásfal előtt magányosan, és úgy éreztem, a homlokomra lett írva: vesztes, béna, ügyetlen vagyok. Megalázó volt ott várakozni, és tudni, hogy csak utolsónak fogják kimondani a nevem. Emiatt utáltam a tornaórát. Szégyelltem magam.
Felnőttként tudjuk, hogy nem lehetünk jók mindenben, de gyerekként ez az élmény nagy hatással volt rám, és igencsak megnyirbálta az önbizalmamat. Teltek az évek. Elvégeztem az iskolákat, és én is tanár lettem. Majd csodálkozva fedeztem fel: sokszor még mindig így alakítanak csoportokat a testneveléses órán. Még mindig van diák, akinek szégyenszemre azt kell éreznie: ő senkinek sem kell. Még mindig van, aki magányosan álldogál a tornaterem szélén vagy az udvaron, és úgy érzi, a homlokán virít a felirat: VESZTES.
Ezt érzi Az osztály vesztese című ifjúsági regényemben Fanni, az ötödikes lány is. Míg a Marci és Merkúr – Űrlény az osztályban című mesekönyvemben Merkúr éli meg ugyanezt, aki másodikos kisdiákként ügyetlen, sokat hibázik, és ezért nem szeretnek vele játszani a többiek. Fanni és Merkúr is gyakran felteszik a kérdést: engem miért nem hívnak a többiek? Én miért nem kellek? És bár tettetik, hogy a mellőzés nem érdekli őket, valójában nagyon fáj nekik. A magány mindenkinek fáj.
A Marci és Merkúrt megtaláljátok itt:
https://www.pagony.hu/termekek/marci-es-merkur-urleny-az-osztalyban
Az osztály vesztesét elérhetitek itt:
https://www.pagony.hu/az-osztaly-vesztese
Fotó: Pixabay
