Annyira jó és borzongató érzés valamit ELŐSZÖR átélni.
Ehhez sokszor nem is kell távolra utazni. Elegendő, hogy az évszakok folyamatosan váltják egymást. Így minden évben mindenből van egy első alkalom.
Szeretem a hideg tél utáni első tavaszi sétát.
Szeretem megpillantani az első kibújt hóvirágot, az első nárciszt és az első tulipánt.
Szeretem, amikor először vehetem le a kabátot, és egy szál felsőben olyan könnyűnek és szabadnak érezhetem magam.
Szeretem, amikor először ücsöröghetek és olvasgathatok a teraszon, a virágzó rózsabokrom mellett.
Szeretem az első, igazán meleg napot, ami már a nyár közeledtéről mesél.
Szeretem, amikor először járhatok mezítláb a hűs kövön és a selymes fűben.
Szeretem, amikor először merülhetek el egy medence vagy tó vizében.
De ugyanígy szeretem az első hűvösebb sétát. Az első lepottyanó gesztenyéket. Az első megbarnult leveleket, a csípős levegőt, az első bekuckózós, takaró alatt olvasós estét, az első adventi fényeket.
Annyi-annyi visszatérő első alkalom van, ezért élvezem a hónapok és az évszakok múlását. Mindig adódik valami, amit először tehetek meg. Mindig következik valami, amit várhatok, amit remélhetek.
Most épp a júniusi első alkalmakat várom: az első pirosló cseresznye megpillantását, az első igazán meleg nyári délutánt, a szabadban fürdést.
A természet gondoskodik programokról, csak mindig észre kell vennem ezeket.
