Túl sokat aggódom.
Örök küzdelmem, hogy legyőzzem az aggodalmaimat, félelmeimet, és minél kevesebbet töprengjek azon, mi lett volna, ha másképp döntök, és mi lesz akkor, ha ezt vagy azt teszem és mondom. Vajon mi vár rám azon az úton, amit választottam, és biztosan jól döntöttem-e?
Az évek során egyre több ilyen aggodalmamra, kérdésemre találok választ, vagy csak épp valamit, ami megnyugtat. Ha például az égre nézek, mindig könnyebb kikapcsolódni és elhinni, hogy minden rendben lesz.
A kékséget vagy a felhőket látva szabadnak érzem magam.
Olyankor el tudom képzelni, hogy ha kinyújtom a kezem, megérinthetem az eget.
Olyankor, mintha repülnék, könnyűvé válok.
Olyankor álmodozom, ábrándozom a legtöbbet.
Olyankor úgy érzem, bármi sikerülhet!
Olyankor hirtelen másnak látom a világot, magamat, és el tudom engedni a rossz gondolatokat.
Pont így érez Ádám is, a Zuhanórepülés című regényem főhőse.
Talán épp ezért lett az egyik kedvencem ez a könyv, mert beleírtam az aggodalmaimat, a döntéshelyzetek dilemmáit, és azt, hogy bár a repülés együtt jár a zuhanással, mindannyian vágyunk arra, hogy elérjük az eget.
A regény születéséről videót is készítettem nektek, amit megnézhettek a linkre kattintva:
https://www.youtube.com/watch?v=6Ciq06JO0vI&t=6s
