Szendrey Júliát elsősorban azért ismerjük, mert Petőfi Sándor felesége volt. Holott ő is írt verseket, meséket, és magyarra fordította Andersen történeteit a gyerekeknek.
Szendrey Ignác gazdatiszt úrilányokhoz méltó nevelést biztosított gyermekének, így 1840-ben, amikor Júlia tizenegy éves volt, felvitte őt a nagyvárosba, Pest-Budára, és beíratta a Tänzer Lilla intézetébe. Júlia több nyelven tanult, jól zongorázott, és szerette az irodalmat, így rengeteget olvasott. Miután hazatért a szülői házba, megismerkedett Petőfi Sándorral 1846-ban, és édesapja ellenkezésével dacolva hozzá is ment egy év múlva, 1847-ben. A híres magyar költőtől egy fia, Zoltán született. Amikor a segesvári ütközetben Petőfit elveszítette, nem tudott belenyugodni a halálhírébe. Hónapokig kutatott utána Erdély-szerte. A közvélemény minden lépését figyelemmel kísérte, miközben ő magányosan, gondokkal küzdve élt Pesten. Hamarosan hozzáment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz, akitől négy gyermeke született, de csak három élte túl a kisgyermekkort: Horváth Attila, Árpád és Ilona. Második házassága nem volt boldog, Árpád durván bánt Júliával. Így az anya életét a gyermekeinek és az irodalomnak szentelte. A külön dolgozószobájában alkotott – ami nagyon ritka volt akkor nőként! – és verseket, meséket írt és fordított.
Az elmúlt évben elolvastam Júlia összes versét és a gyermekei levelezését is Gyimesi Emesének köszönhetően, aki kötetbe gyűjtötte a költeményeket és levelezéseket. Így pillanthattam be Júlia családjának életébe. Megtudtam, hol éltek, milyen volt az otthonuk, hogyan teltek a karácsonyaik. Az ünnepeikről a Hanga régi karácsonyai című mesekönyvemben írtam, a Luca és Máté régi körhintája című legújabb könyvemben pedig megismerhetjük, milyen gondokkal küzdött a költőnő Júlia.
Abban az időben még nagyon kevés nő írt, és sok támadás érte őket. Néhányan egyenesen úgy tartották, hogy egy verselő nő nem lehet jó háziasszony és anya, mert elhanyagolja a kötelességeit. Júlia azonban anya, háziasszony és költőnő is volt, aki nevelte és szerette a gyerekeit, sokat verselt róluk, és nekik ajánlotta a lefordított mesekönyvét is. Attila és Árpád is szívesen írtak. Büszkék voltak az édesanyjukra, és egy saját újságot is készítettek, amiben Júliát dicsérték, mondván: „Meséit Andersen meséitől alig lehet megkülömböztetni. Biz ez nagy áldás, mikor alig van egy becsületes meseírónk. De meg kell enni azt a pompás rántottát és kiflikóhót is a mit ő főz. Tudom Istenem, hogy Eszterházy sem evett jobbat.”
Szendrey Júliával és gyerekeivel ti is találkozhattok a Luca és Máté régi körhintája című mesekönyvemben, amit itt találtok: https://www.pagony.hu/termekek/luca-es-mate-regi-korhintaja
Forrás:
Luca és Máté régi körhintája
Hanga régi karácsonyai
Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában
Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé” – A magyar írónők története két századforduló között (1795-1905)
A képek Keszeg Ágnes illusztrációi
