2021-ben voltak napok, amikor elfelejtettem, hogyan lehet álmodozni. Voltak percek, amikor nagyon megijedtem vagy elszomorodtam. Az írás azonban nemcsak megnyugtatott, de erőt is adott. Az üzeneteitek pedig bátorítottak. Köszönöm, hogy megajándékoztatok kedves szavakkal, dicsérettel, szeretettel!
Az évek utolsó napjaiban eddig mindig átgondoltam: milyen eredményeket értem el az elmúlt 12 hónapban? Mire törekedtem, és mit valósítottam meg? Miért lehetek hálás? Idén azonban, amikor választ kerestem, nem a munkám sikerei jutottak eszembe elsőként, hanem a természetben töltött pillanatok. Amikor először ültem ki a napsütötte kertbe februárban. Amikor márciusban betegség után végre szabadon sétálhattunk a férjemmel. Amikor áprilisban a teraszon koncerttel ajándékoztak meg a madarak, és próbáltam megszámolni, hányféle „dallamot” hallok. Amikor májusban először lett igazán meleg egy mezítlábas tornához és tánchoz a fűben és a virágok között. Amikor júniusban a kedvenc gyerekkori városomban, Tatán sétálhattam a családommal a parkokban. Amikor júliusban a férjemmel kirándultunk a kedvenc helyeinkre. Amikor augusztusban a Balatonban úsztam. Amikor szeptemberben hatalmas esti sétákat tettünk, mert élveztük, hogy még mindig tart a nyári meleg, és egyetlen napot sem akartunk veszni hagyni. Amikor októberben megálltam az aranyszínű fák alatt, és hirtelen biztos lettem benne, hogy az elmúlás sosem lehet örök.
Korábban is imádtam az évszakok változását lesni és a természetben lenni, de idén valahogy még sokkal fontosabbá és emlékezetesebbé vált mindez, mint korábban. Minden szabadban töltött percet és minden szeretteimmel átélt élményt az idei év ajándékának tekintem. Azért pedig különösen hálás vagyok, hogy mindezeket hónapról hónapra leírhattam és megoszthattam veletek itt az oldalon és a meséimben, regényeimben.
Köszönöm, hogy olvassátok a posztjaimat és a könyveimet! ❤
2022-ben is együtt utazhatunk. Hozok az oldalamra nektek egy igaz történetet, amiben egy édesanya menekült újszülött babájával a szabadságharc idején Pestről. Készülök mesékkel, emlékekkel, és írok majd az első magyar költőnőink nehézségeiről is.
Érkezik a következő regényem is, ami a Cseresznyeliget titka folytatása lesz, és valós helyszínre, Mátyásföldre kalauzollak el titeket. Lesz a könyvben múltidézés. Szembenézünk a magánnyal és néhány hibánkkal. Találunk új és régi barátokat. Megismerünk gyönyörű régi házakat és százéves fákat. Részt veszünk dédanyáink és dédapáink programjain, no meg élvezzük a sok-sok meleg, napsütéses órát, és kinyomozunk egy rejtélyes bűntényt. Végül pedig megtudjuk, milyennek látnak minket mások, és kiknek a szemében vagyunk igazi kincsek.
Remélem, velem tartotok majd a jövő évben is!
Boldog újévet mindenkinek!
Fotó: Pixabay
