Ahogy olvastam a régi karácsonyi hagyományokról, folyton varázslatra bukkantam. Mintha a korábbi századokban nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is érezték volna, hogy ezen az ünnepen minden és bármi lehetséges, és varázslat száll a levegőben. Bár minden században és minden országban másképp ünnepeltek és más hagyományokat teremtettek, a csodában mindenhol hittek. Karácsony ünnepe és hagyományai összefonódtak a téli napforduló hiedelmeivel. Az emberek úgy hitték, a leghosszabb éjszakán jó és rossz szellemek járnak a földön, ezért tüzet gyújtottak, hogy elűzzék a gonosz lényeket. Megünnepelték, hogy a nap és a fény legyőzte a sötétséget, és jöhet majd az új esztendő. Megjósolták, mi minden vár rájuk a jövőben: megbetegednek-e, ki lesz a párjuk, sokat esik-e majd az eső.
Magyarországon karácsony böjtjén egész nap nem ettek húst. Gondosan kitakarították a házat és az istállót, hogy szépen, tisztán fogadják a kis Jézust és az új esztendőt. Hitték, hogy az ilyenkor hozott tiszta víznek varázsereje van, ezért ebben mosakodtak, hogy ne legyenek betegek. Gyakran az állatokat is megitatták belőle, hogy ők is erősek, egészségesek maradjanak. Sok faluban úgy terítettek vacsorára, hogy meghintették az asztalt szalmával, és az asztal alá egy kosárba is szalmát és ételeket tettek, hátha a kis Jézus és az angyalok hozzájuk térnek be, és megvendégelhetik őket. Az étkezést mézbe mártott fokhagymával kezdték, hogy távol tartsák a gonoszt, és édes legyen az új esztendő. Sok helyen diót is törtek, és akinek szép, egészséges volt a dió a héjban, annak nem kellett félnie betegségektől.
Vendégeket nem fogadtak, csak a betlehemezőket, kántálókat. Hogy kik voltak ők? Ezen a napon a férfiak, a fiatal fiúk vagy a gyerekek betlehemes játékkal mentek házról házra, és mindenhol eljátszották a kis Jézus születését. Verseket mondtak, énekeltek, és cserébe kaptak édességet, gyümölcsöt. Sok helyen voltak kántálók is, akik szintén körbejárták a falut, és mindenhol daloltak.
A családok hajnalig fennmaradtak. Vacsora után gyakran kártyáztak, de a győztesek nem pénzt, hanem diót nyerhettek. Éjfélkor misére mentek, majd hazaérve ismét asztalhoz ültek. Most már húsos ételeket ettek: levest, töltött káposztát, kolbászt, kocsonyát.
Közben odakint varázslat szállt a levegőben. A hiedelem szerint megnyílt az ég, és csoda történt. Az állatok az istállóban emberi nyelven beszéltek, a patak vize borrá változott, a folyóban tej és méz folyt, és feltárult a jövő a kíváncsi szemek előtt.
Erről írtam mesét a Hanga régi karácsonyai című könyvemben. Jancsi, az egyik szereplő is útra kel éjszaka, hogy megtudja, mit tartogat számára a jövő. Hisz a csodában, ezért látja, ahogy a hold előbújik a felhők mögül, és ezüstpöttyöket szór a folyóba, a patak vizében nézegetik magukat a fényes csillagok. A fák összehajolnak és sugdolózni kezdenek. Az ágakon és mezőkön felébrednek a hópelyhek, nagyot nyújtózkodnak, majd táncra kelnek. Van köztük édes süteményfehér, puha álomfehér, tiszta angyalszárnyfehér. Jancsi megérti, miről dalolnak a madarak és miről mesélnek a fák.
Vajon idén mi is hallhatjuk a dalukat és megtudhatjuk a titkaikat?
Én nagyon szeretnék hinni a csodában és varázslatban. ❤❄
A Hanga régi karácsonyai című mesekönyvemet megtaláljátok itt:
