Novemberi varázslat

A november olyan, mint az utolsó búcsúszó az elalvás előtt.

Már megágyazott az ősz a vastag levélhalmokkal. Már elköszönt a nap, és az ágak vágyakozva integetnek. Olyanok, mint a kisgyerekek, akik az elalvás előtt még egy utolsó simogatást és puszit kérnek.

Minden évszakban más élmény sétálni az utcákon. Novemberben mintha csendesebbek lennének a kertek és a házak, az ajtókat bezárják, és csak az ablakok világítanak. Már senki sem fut vagy játszik a fák alatt. Mintha a szél zúgása, az ágak recsegése is másról mesélne, mint a többi évszakban. Az utolsó altatót éneklik elalvás előtt.

Jó ilyenkor hallgatni a természet neszeit.

Megsúgják, hogy a tündérek is mély álomra készülődnek, és tavaszig átadják a helyüket nekünk, embereknek.

Én szeretem ezeket a búcsútörténeteket, az egyre hosszabb csendet, és igyekszem átvenni a tündérek feladatait. Fejben már az adventi dekorációt tervezem. Már fogalmazom az üzeneteket, amikkel a szeretteimet fogom meglepni a karácsonyt várva. Már gyűlnek az ajándékok a szekrényem mélyén.

Idén is szeretnék varázsolni. Hiszen átvenni a tündérek szerepét jó érzés. Nagy boldogság. És a november a legjobb hónap arra, hogy felkészüljünk a tündérszerepre.

Most MI következünk.

Most mi kapunk lehetőséget a varázslásra és a csodára.

Remélem, sikerrel járunk! ❤

Fotó: Pixabay

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.