A legelső magyar gyerekkönyvet, a Flóri könyvét még ma is kézbe veheti bárki. A MÁSODIK magyar gyerekkönyvet azonban aligha, hiszen íróját mindenki elfelejtette. Pedig tehetséges volt. Már kislányként verselt, anyaként pedig kisfiának írta legszebb verseit.
Majthényi Flóra gazdag, nemesi családba született 1837-ben. Fiatalon bejárta Európát, nyelveket tanult (összesen 8 nyelven írt és beszélt!), zeneszerzeményeket alkotott, leginkább mégis az irodalom érdekelte. Unokatestvére volt Madách Imre, pártfogója volt Szemere Pál, anyja pedig a kedvéért egy városligeti szigetet is bérelt, ahol Flóra összegyűjthette híres íróbarátait, és írásnak szentelhette hétköznapjait. Még tizennégy éves sem volt, amikor első verse megjelent a Hölgyfutárban. Ettől kezdve szinte minden hónapban publikált, egyfelvonásos vígjátékait pedig a színházak is játszották! Első kötete 1858-ban jelent meg Flóra 50 költeménye címmel, melyről Gyulai Pál kritikus is írt.
A szerelemben is a költészet vezette. Tóth Kálmán, a kor elismert költője lett az udvarlója. Flóra édesanyja és a pár barátai is rossz véget jósoltak a kapcsolatnak, amiben a két fiatal úgy viselkedett, mintha egy romantikus darab szereplői lennének. Ezt egy anekdota is jól mutatja. Flóra állítólag vizet hozatott két pohárban, és úgy lépett a költő elé: anyám nem engedi, hogy egymáséi legyünk, így legjobb, ha mérget iszunk, és együtt halunk meg. Fehér port hintett a poharakba, és megitták. Mikor kis idő múlva Kálmán fájdalmakat érzett, Flóra nevetve vallotta be, hogy csak cukrot tett az italokba.
A pár egybekelt, és próbáltak olyanná válni, mint korábban a Petőfi-házaspár, irodalmi szalont vezettek, és híres művészeket hívtak vendégségbe. Gyermekük is született: Tóth Béla, és ezzel Flóra költészete is megváltozott. A verseiben sokszor írt a kisfiáról, az anyai érzésekről, az anyai szeretetről és ragaszkodásról. Az anyaszerep elsőként az ő verseiben jelent meg hazánkban!
Gyerekkönyvet is írt a kicsiknek Jó gyermekek könyve címmel. A könyvben sok jó vers, mondóka szerepel, de nem lett olyan híres, mint Bezerédj Amália műve, a Flóri könyve. Hogy miért? Ekkorra már megromlott Majthényi Flóra és Tóth Kálmán házassága. Kálmán sokat ivott, kártyázott, és megcsalta a feleségét. Flóra nem tudta elviselni a férje félrelépéseit, ezért olyasmire szánta el magát, ami abban a korban még nagy megdöbbenést keltett: elvált Kálmántól. Visszaköltözött kisfiával édesanyjához.
Flóra azt hitte, biztonságban felnevelheti kisfiát, csakhogy Kálmán úgy állt bosszút feleségén, hogy törvényes úton elvette tőle a fiút. Flóra harcolt a gyermekéért, keservesen küzdött érte, ám akkoriban az elvált asszonyokat kizárta a társaság, és a törvények is az apáknak kedveztek. Flóra szava és igazolásai, melyek bizonyították, hogy az apánál nincs biztonságban a gyermek, semmit sem értek a befolyásos Kálmán ellen, aki már híres politikus, költő és újságíró volt. Kálmán azzal keserítette meg volt felesége életét, hogy nem engedte találkozni a kisfiával. Flóra nem láthatta gyermekét. Elvesztéséről és az utána való sóvárgásról egy egész kötetnyi verset írt, melyek Elégiák kisfiamhoz címmel jelentek meg. Művével segítséget remélt a közvéleménytől, ám hiába. Tóth Kálmán a nemzet nagy költője volt, és szemet hunytak a viselkedése felett. Míg Flóra a válással elvesztette a korábbi ünnepelt helyét az irodalomban és a társadalomban. Számkivetett lett. Gyerekkönyveit nem olvasták és elfelejtették. Szülei vagyonának nagy része is elfogyott, ezért Flóra külföldre költözött. Akkor tért haza, amikor megtudta, hogy volt férje beteg. Félretette a haragot, és haláláig ápolta a férfit, majd ismét elutazott. Élt Németországban, Andalúziában és a Szentföldön is, és az írásaiból, fordításokból igyekezett pénzhez jutni. Bár idős korára visszajött Magyarországra, a megpróbáltatások nem múltak el nyom nélkül, egyre különösebb rögeszméi lettek, és furcsán viselkedett. Flóra fiát is túlélve, magányosan, a lipótmezei elmegyógyintézetben halt meg.
A két világháború között, a negyedikes olvasókönyvben a gyerekek elsőként még Majthényi Flóra: Mi a haza? című versét tanulták, a költőnő életéről és munkásságáról azonban már akkor sem tudtak semmit. A második magyar gyerekkönyvet én is csak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár legfelső emeleti termében vehettem kézbe. Kikértem az 1866-ban megjelent kötetet, és akkor derült ki, hogy az elmúlt 150 évben még senki sem olvasta előttem azt a példányt! Nem vágták még fel benne az íveket, így a könyvtárossal kellett felvágnunk. Különös, kicsit szomorú, mégis izgalmas érzés volt, hogy azt a példányt én olvashattam először egy 19. századi édesanya tollából, aki szerette, de elvesztette gyermekét.
A 19. századi híres édesanyákról mesekönyvet is írtam, amelyben megismerhetitek Szendrey Júliát, Bezerédj Amáliát és Kánya Emíliát:
https://www.pagony.hu/termekek/luca-es-mate-regi-korhintaja
A második képen Majthényi Flórát láthatjátok.
