Az új otthonunkban a fákat szeretem a legjobban.
Valójában a fák tetszettek meg, amikor először megtekintettük a házat. Mert nekem a fák jelentik a vígaszt és az erőt. Ha rájuk nézek, megnyugszom, és nem félek.
A fákban él a legtöbb tündér. Amikor tavaly ősszel rosszkedvűen sétáltam egy nehéz nap végén, mintha meg is szólított volna az egyik. Hirtelen felnéztem, és láttam, ahogy a nap rásüt a fák aranysárga leveire, és a szél megtáncoltatja őket. Még kaptak egy utolsó meleg simogatást lehullás előtt, és búcsúzva integettek nekem. Annyira szép és megnyugtató volt a látvány, hogy abban a pillanatban nagy békét éreztem, amit mostanában, az utóbbi pár évben olyan nehéz elérni.
Talán tudat alatt ezért is vágytam újépítésű, divatos ház helyett olyan otthonra, ahol a fáké a főszerep, és esetleg újra megtalálhatom ezt a békét. Mert idén a békére vágyom a legjobban. Így most, hogy beköltöztünk, először a fákat mutatom meg nektek, és a rájuk nyíló ablakaimat. Az olvasó- és írósarkaimat is úgy választottam, hogy mindegyikből rálássak egy-egy fára. A férjem szerint minden szobában van egy szentélyem, amit a fáknak, a kilátásnak és az írásnak alakítottam ki. A konyhában a munkapult fölött nagy ablak nyílik a gyümölcsfákra, a nappaliból oldalt a fenyőkre nézhetek ki, amik az örök kedvenceim. Hátul a nyírfára is ráláthatunk, a hálószobai dolgozóasztalomnál ülve pedig az utcai diófára pillanthatok ki. Máris köt hozzájuk néhány első, személyes élmény, és remélem, hogy a következő években is őrként állnak majd az otthonunk körül, és védelmeznek minket.
Hálás vagyok értük, hiszen már gyerekként is kertről és fákról álmodoztam, az albérletből is mindig fák közé sétáltunk ki a férjemmel. Fák árnyékában, egy parkban készültem az érettségire, majd az egyetemi vizsgáimra. A lakótelep fái alatt írtam le az első ötleteimet az első regényemhez. Mindig a parkokban jött az ihlet, mindig fák alatt szerettem olvasni és álmodozni. A fák között érzem legerősebben, hogy élek, hogy önmagam lehetek, és hogy sok jó történhet a világban. Óriási szerencsének tartom, hogy olyan helyre jöhettünk, ahol körbevesznek minket. Kívánom nektek, hogy ti is találjatok a közeletekben, kertetekben, utcátokban vagy egy parkban olyan fát, amire rápillantva megnyugodhattok és feltöltődhettek. ❤
Hoztam nektek képeket a berendezett szobákról is. A függönyöket anyukám varrta. A manzárdablak alatti ülőkés szekrényt apukám készítette, a terítők pedig a nagymamáink munkái. A porcelánok is tőlük örökölt emlékek, így bárhová nézek, körbevesznek a szeretteimre emlékeztető tárgyak.
