Mivel úgy érzem, az otthonom egy darabka belőlem, ezért ez nagy változás az életünkben.
Már évek óta keresgéltünk új otthont a férjemmel, de egyik megnézett házban sem tudtam elképzelni magunkat. Még azok is, amik minden elvárásunknak megfeleltek, hidegek és rémisztően idegenek voltak. Aztán idén tavasszal beléptem egy házba, ami azonnal megragadott. Tudtam, hogy nem tökéletes, tudtam, hogy nem pont ilyet kerestünk, mégis megszerettem. Arra gondoltam, talán nem mi választjuk ki az otthonunkat, hanem az választ ki minket. Egy időre a történetünk részévé válik, és mi is részévé válunk az ő történetének. Tényleg, mintha érzett és biztatott volna, hogy válasszuk őt, mert benne otthonra lelhetünk. Mi pedig hallgattunk rá.
Onnantól kezdve a következő hónapok sok izgulással, rengeteg munkával teltek, de ha nagyon megrémültem és elbizonytalanodtam, hogy jól döntöttünk-e, csak magam elé képzeltem a házat, a szobáit, és a minket váró, hívó érzést, ami elfogott benne, és ez segített megnyugodni.
Néha már alig vártam, hogy eljöjjön a költözés napja, és ott lehessek. Láttam magam előtt, ahogy ott főzök, ott írom a következő regényemet, és ott olvasok este az ablakában.
Máskor viszont szorongani kezdtem, hiszen a jelenlegi lakásunk is otthonommá vált, amihez sok-sok emlék és kötelék fűz. Furcsa volt arra gondolni, hogy nemsokára elhagyom, örökre. Sokszor éreztem, hogy az otthonom is él, átveszi az én hangulatomat. A falai tanúi voltak annak, amikor valamiben kudarcot vallottam, és annak is, amikor nem adtam fel, és tovább küzdöttem. Benne dolgoztam álmokért, a szobájában bújtam szorosan a férjemhez esténként, amikor filmeztünk. A nappalijában nevettem együtt azokkal, akiket szeretek. Ünnepeltünk benne szülinapokat, onnan mentünk esküvőkre, könyvbemutatókra, és a falai között örültem az első megjelent regényemnek. Sokan mondták, rokonok is – barátok is, igazából mindenki, aki benne járt, hogy megnyugtató, hangulatos, békés, és jó érzés nálunk lenni.
Az otthonom a részemmé vált, és talán én is a részévé váltam az otthonomnak. Amikor elköltöztünk, benne hagytunk egy darabkát magunkból, az emlékeinkből. Mert az otthon ilyen: több, mint egy lakás vagy ház. Nem csak téglából, hanem belőlünk, az érzéseinkből, az álmainkból és az emlékeinkből épül fel. Lehet kicsi vagy nagy, kopott vagy új, régi vagy modern, rumlis vagy rendezett, a tündérek mindenképp elférnek benne.
Most azon izgulok és dolgozom, hogy az új házunk is igazi otthonunkká váljon, és megtaláljuk itt is a tündéreinket, és sok szép emlékkel tudjuk belakni.
Ha már berendezkedtünk, megosztok majd veletek néhány képet is. 😊
