Szeretem a májust…
Ilyenkor mintha mindent fényből szőttek volna.
A napsugár beköltözik a virágok szirmaiba, a fák ágaiba és a mosolyunkba.
A levegő tele van friss illatokkal és vígasszal.
A sétálók bokáját körbeölelik zöld derekukkal a fűszálak.
Eső után új ruhába bújik a világ, és a kertek, az erdők olyan élénkzöldben pompáznak, amitől káprázik a szemünk.
A fákon táncolnak a szellő ritmusára a levelek, a bokrok közé a pókok új tündöklő hálókat szőnek.
Az ágak az ég felé nyúlnak, hátha simogatást kapnak a naptól.
A rózsabokrokon megjelennek a bimbók, és egyre nagyobbra nőve üzenik: továbbra is van mire várni.
A madarak ilyenkor érik el legkönnyebben az eget. Érzik, hogy az ég és a föld között nincs határ.
Ismerik a felhők és végtelen kékség titkát, és folyamatosan arról mesélnek egymásnak.
Ha jól figyelünk, talán mi is meghalljuk, és akkor könnyebb lesz a hétköznapokban dolgozni és remélni.
Most nagyon sűrűre sikerült ez a hónap. Rengeteg a feladatom, írom az új iskolai témájú regényemet, író-olvasó találkozókra járok, előadásokat tartok szinte minden nap, valamint készülök a nyárra, ami új kihívást tartogat idén. Ezért tudatosan is figyelek arra, hogy minden héten, minden nap megálljak egy kis időre, és a természetre figyeljek. Ha elvesztem vele a kapcsolatot, nehezebbé válik a munka, megjelennek az aggodalmak és a félelmek. De ha a fákkal, a virágokkal és az eget ismerő madarakkal lehetek, könnyebbé válnak a lépteim, mintha engem is fényből és zöld levelekből szőttek volna. Nem szeretném kihagyni a május egyetlen szép pillanatát sem.
Kívánok nektek is sok májusi fényes napot, a zöld levelek ölelését és a madarak énekeit, meséit! 🥰
