Milyen érzés, amikor egy osztályzat határozza meg, ki vagy a közösségben? Milyen érzés, amikor egész hétvégén tanulsz, és még sem sikerül jól a felelés? Milyen érzés, amikor egyest kapsz mindenki előtt? Milyen érzés veszíteni, utolsónak lenni egy osztályban vagy egy versenyen?
Milyen érzés, amikor bármit is teszel, mindig csak második vagy sokadik lehetsz? Milyen érzés, amikor mindenki strébernek csúfol? Milyen érzés, amikor mindenki butának és rossz tanulónak nevez? Milyen érzés, amikor hiába igyekszel, nem tudod bebizonyítani a társaidnak, hogy te is szuper vagy valamiben?
Minderről szól A gondolatolvasó című regényem. Diákokról, akik az osztályzatok és iskolai versenyek hálójában keresik, kik ők valójában, és miért is lehet szeretni őket. Mert bár a szeretet nem egy osztályzattól függ, a gyerekek mégis sokszor félnek, hogy ha hibáznak és nem elég jó tanulók, már nem is szerethetők annyira, és nem is elég ügyesek. Pedig ez nem így van. Minden diák különleges és tehetséges valamiben!
Nem egy osztályzat határozza meg, hogy kik ők a világban. Mindannyiuknak lehetőséget kell adnunk, hogy megtalálhassák, miben jók, és azt megmutathassák a közösségnek.
A gondolatolvasó című regényemet itt találjátok:
https://www.pagony.hu/termekek/a-gondolatolvaso
Fotó: Pixabay
